Manapság egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy a dolgozók nagy része nem igazán agilis, sok esetben csak az elvárható minimumot teljesítik.

De vajon miért alakulhatott ez így, mi a probléma ezzel és hogy lehet rajta változtatni?

A miértre egész egyszerűen kaphatunk választ, amint kicsit megismerkedünk az emberi természet működésével. Természetesen - szerencsére- nem mindenkire igaz az alábbi megállapítás, de alapvetően az ember olyan lény aki gyakorlatilag amikor csak lehetőség van rá, a kisebb ellenállás irányába mozdul el. Tehát ha a munkára vetítjük ki ezt a dolgot, azt jelenti, ha nem állnak folyton a sarkában és kérik számon az elvégzett feladatokat, akkor sokan csak a szükséges minimumot teljesítik, mondván, ez is elég.

A probléma ezzel a munkáltató és a többi munkatárs oldaláról is jelentkezik. A munkáltatónak az lenne az érdeke, hogy a dolgozó a fizetett munkaidejében a lehető legtöbb eredményt, hasznot, elvégzett feladatot tudja felmutatni. Sok esetben persze már-már túl megerőltetőek a feladatok, de most maradjunk a normál felállásnál, feltételezzük, hogy reálisak az elvárások. Ebben az esetben tehát ha a dolgozó csak a minimumot teljesíti az azt jelenti, hogy a napjának egy bizonyos részét úgy tölti a munkahelyén, hogy bár fizetnek érte, eredményt mégsem produkál.

Ha a Te cégedről lenne szó, ugye Te sem örülnél egy ilyen alkalmazottnak?

Nézzük a munkatársak szemszögéből: ha te egy olyan alkalmazott vagy, aki lelkiismeretes, szorgalmas, próbálja az elvégzendő feladatokat a lehető legjobban és leghatékonyabban megoldani, akkor biztosan téged is zavar, ha a kollégád eközben csak tengeti az időt, sokszor akár ugyanazért (vagy akár még magasabb) fizetésért, mint Te.

Sok mindent lehet mondani erre a helyzetre, csak azt nem, hogy igazságos. Mindenképpen rontja a munkatársak egymáshoz való viszonyát, ellenségeskedést kelt, alapjában rombolja a morált.

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy idáig jusson egy helyzet, vezetői hibára vagy hibák sorozatára is szükség van, hisz ahol megfelelő részletességgel vannak számon kérve a teljesítendő feladatok, és azok igazságosan is vannak elosztva, ott ez a helyzet nem jöhet létre.

Azonban ha már eljutottunk idáig, hogy kialakult, először is fel kell ismerni a problémát, majd megoldást találni rá.

Ha ebben a helyzetben Te vagy a szenvedő fél, akkor bizony Neked kell kezdeményezned a megoldást, mert sok esetben a vezető nincs is tudatában annak, hogy miként zajlanak bizonyos folyamatok a cégében. Nem arról van szó, hogy el kell kezdeni áskálódni egymás ellen. Először is ha van olyan kollégád, aki gyengébben teljesít, de nem a képességei miatt, hanem mert nem megfelelő a hozzáállása, jelezd neki, hogy neked ezzel problémád van, nem igazságos a helyzet és szeretnéd ha változtatna rajta. Sok esetben, ha egy munkatárs jelzi a problémát és nem a főnöke, nagyobb hatást lehet elérni és máris megoldódik a probléma.

Azonban ha mégsem, akkor elkerülhetetlen a vezetőt tájékoztatni a helyzetről, mielőtt tovább mérgezi a légkört ez az igazságtalanság.

Ekkor sem egymás kijátszása, lejáratása kell legyen a cél. Érdemes úgy tálalni a problémát, hogy ne érezze direkt támadásnak az sem, aki miatt a helyzet kialakult.

Próbáljátok meg igazságosabban felosztani a feladatokat, illetve azok számonkérését is rendszeresítsétek. Így jobban is halad majd a munka, a légkör is barátságosabb lesz, csökken a belső feszültség ami amellett, hogy eredményesebbé teszi a munkátokat, a mindennapokat is megkönnyíti.

Körülbelül 12 éve egy nagyvállalatnál dolgoztam, ahol az adott részleg vezetője összehívta a pályakezdőket és az alábbiakat mondta:

"Srácok, ez a hely nem olyan mint az iskola. Az iskolában megteheted, hogy egy dolgozatra, vizsgára csak félig-meddig készülsz fel, mondván, hogy jó lesz egy kettes vagy hármas is. Itt azonban, a való életben más szabályok vannak, itt minden nap ötösre kell vizsgázni, 100%-osan teljesíteni."

Egész más volt akkoriban a helyzet, nem kellett két kézzel kapkodni a dolgozók után, sőt mivel pont akkor bontakozott ki a válság, épphogy a dolgozóknak kellett erőlködniük a munkahelyük megtartásán. Azonban gazdasági helyzettől függetlenül azt gondolom, hogy amit akkor mondott, ma is megállja a helyét. Ahhoz, hogy a munka világában megálld a helyed, sokkal szűkebb tartományban kell teljesítened, valahol a 90 és 100% között. Mindenkinek vannak nehezebb időszakai, rossz napjai és bárki hibázhat, azonban a lényeg, hogy mindig a tőlünk telhető maximumra törekedjünk.

Lesz ennek még jelentősége a későbbiekben, de ezt majd egy következő fejezetben tárgyaljuk.

Ver a víz, kapkodsz, a reggeli kávéból is csak egy hirtelen kortyra futja, aztán már húzod is be magad mögött az ajtót, kezedben a táska, telefon, kocsikulcs. Amíg a lift végeláthatatlan idő alatt megérkezik, megigazítod az inged, mert még normálisan felöltözni sem volt időd. Lent a parkolóban aztán idegesen keresed az autód, mert nem emlékszel, hogy este hol sikerült megállni. Megtalálod aztán, de természetesen jó messze, mert a "sok köcsög" miatt nem tudtál közel parkolni. Elindulsz, aztán persze megint csak a "sok köcsög" a hibás, amiért dugó van, pedig te már így is negyed órát késtél munkából. Ziláltan megérkezel, a többiek pedig ügyet sem vetnek rád, mert már megszokták, mondhatni mindennapos a megérkezésed módja és ideje.

Ha Te nem ilyen vagy, és minden nap időben érkezel munkába, felkészülten, kipihenten, akkor ez a fejezet nem neked szól.

Azonban ha csak kicsit is magadra ismertél, azt gondolom érdemes lenne elolvasnod a továbbiakat.

Először is, tisztázzuk, hogy mit jelent pontosan, és mit jelent időben érkezni. A pontosan érkezés azt jelenti, hogy a hivatalos munkakezdésre épp, hogy beérsz, maximum néhány perccel előbb jelensz meg.

Időben érkezni azonban teljesen más. Azt jelenti, hogy a tervezett munkakezdés előtt 20-30 perccel már jelen vagy, így van időd átszellemülni, a reggeli közlekedéssel járó stresszt feldolgozni és túllépni rajta, meginni egy kávét, hogy aztán mikor eljön az ideje, valóban elkezdhess dolgozni. 

Miért fontos ez? Nézzük először a munkáltató szemszögéből. (Ez a rövidebb, de a munkáltató és a te érdeked végső soron nem határolódik el egymástól élesen.)

Tegyük fel, hogy hétköznapokon 8:00-tól 16:30 ig tart a munkaidőd, ami tartalmaz 30 perc ebédszünetet. Na mármost, ebben ez esetben ez napi 8 óra munkát feltételez. Munkát. Nem reggeli egy órás ébredezést, nem youtube-ozást, facebookozást és kávézgatást. A főnököd ezért fizet Neked. Cserébe elvárja, hogy amit munkaidőnek nevezünk, az akként is teljen és ne más dolgokkal. Ez az Ő érdeke.

Nézzük most, hogy miért lenne fontos Neked is, hogy időben érkezz:

Egyrészt, sokkal élhetőbbek úgy a reggelek, hogy nem stresszeli az embert folyton az, hogy késésben van, hanem időben elkezdi a napját, van ideje akár reggelizni, kávézni és beérni dolgozni. Ezt követően pedig van ideje felkészülni a napra, áthangolódni kicsit. Gondolj csak bele, mennyivel jobb érzés lenne úgy elkezdeni a napot, hogy nem azon jár az agyad, hogy micsoda szar a munka, mert megint rohanni kell miatta stb. Ha így indulsz neki egy napnak, az könnyen lehet, hogy egy rossz nap lesz.

Viszont ha minden napnak így indulsz neki akkor minden napod rossz lesz, és bár a kialakult helyzetért te magad vagy a felelős, mégis a munkahelyedet, főnöködet, kollégáidat fogod érte hibáztatni, majd megutálni az egészet.

Akármit is dolgozol, biztos, hogy közvetve vagy közvetlenül egy folyamatnak a része az, ami a feladatod. Vagy Te dolgozol tovább a kollégáid előzetes elvégzett dolgaival, vagy a te munkád az, amit aztán más folytat valamilyen formában. 

Gondolj csak bele, ha aki azért felel, hogy az előtted lévő feladatot megoldja, vagy az adott körülményt biztosítsa, nem végzi el idejében a teendőit. Ebben az esetben téged hátráltat, és te nem tudsz haladni a te feladataiddal.

Ugyanez a helyzet, ha te nem kezdesz el valamit időben, majd persze végezni sem tudsz vele mire kellene.

Mindkét eset baromi bosszantó tud lenni. Hogy lehet ezt megelőzni? Például azzal, hogy mindenki idejében kezdi a dolgát végezni. Ha a közösség minden tagja így tesz, javul a morál és mindenki próbálja felvenni a ritmust.

Tehát ha kicsit próbáljuk kívülről szemlélni a helyzetet, belátható, hogy egyrészt a kollégáidnak is tartozol azzal, hogy pontosan kezded a munkát, és magadnak is, mert másképp te sem várhatod el másoktól, hogy így tegyenek.

Egy vállalkozásban minden ember munkájára szükség van, mindenki szerves részét képzi annak az egésznek, amiből aztán mindenki megélhetése keletkezik.

A kollégáid számítanak a munkádra és te is az övékre, mert csak úgy tud jól működni ez az egész, ha minden részegység a helyén van.

Ha úgy érzed, vannak hiányosságaid e téren, próbáld meg felismerni azokat és átgondolni, miként javíthatsz rajtuk.

Ne feledd, időben kell érkezni. Ha pontosan érkezel, valójában elkéstél!

Nagyon sok esetben találkozom olyan emberekkel akiknek a tudása jó esetben csak megragadt azon a szinten, ahol annak idején a tanulást, iskolát befejezték, rosszabb esetben azonban még csökkent is.

Ha te olyan ember vagy, aki tudja, hogy a folyamatos tanulás, önmagad képzése és a világ mind szélesebb körű megismerése, megértése fontos, akkor ez a fejezet nem neked szól.

Azonban azok számára, akiknek ez nem magától értetődő, jöjjön itt egy kis eszmefuttatás:

Az üzleti életben, de ha jobban belegondolunk a hétköznapi életünkben is érvényes a következő megállapítás: csak csökkenés és emelkedés van, stagnálás valójában nincs. Valami vagy fejlődik, vagy egyszerűen lemarad. Igaz ez akkor is, mikor látszólag úgy néz ki, hogy nem változik a helyzet, hiszen valójában ez a statikus állapot nem létezik.

Nézzünk néhány egyszerű példát:

Ha szereztél egy végzettséget, megtanultál akár egy szakmát, az a tudás a végzettséged megszerzésének pillanatában talán elég volt, az azonban biztos, hogy nem fog sokáig tartani, ha nem tartod a lépést a világgal. Az élet minden területén folyamatos a fejlődés, és ha a tudásunkkal nem követjük a minket körülvevő változásokat, nem fejlesztjük magunkat, akkor abban az esetben is lemaradunk, ha egy kicsivel sem tudunk kevesebbet, mint amikor elvégeztünk egy adott iskolát, tanfolyamot.

Vagy nézzünk egy pénzügyi példát. Ahogy elkezdesz dolgozni, (jó esetben) gondolsz a jövődre, próbálsz tenni érte, aminek része a takarékoskodás is. Na mármost ha egy X összegű megtakarítást sikerült képezni, nem dőlhetsz hátra elégedetten, gondolva hogy innentől már jöhet akármi, készen állsz rá. Ahogy telik az idő, jellemzően egyre több pénzre van szükség az életszínvonalad fenntartásához, általánosságban véve drágulnak a dolgok, tehát összességében az egész élet drágább lesz. Ebből egyenesen következik, hogy az a megtakarítás amit eredendően létrehoztál, hiába nem csökkent, egy ponton túl már nem jelent valódi biztonságot egy esetleges nehezebb időszak alkalmával. Tehát ha szeretnénk felelősségteljesen gondolkodni, itt is az kell legyen a célunk, hogy fejlődjünk, növekedjünk.

Sorolhatnánk itt végtelenségig a példákat, de a lényeg minden esetben ugyanaz lenne, mégpedig hogy fejlődni kell, mert olyan, hogy stagnálás, statikus állapot nem létezik. (Vagyis létezik, de valójában csökkenést, visszaesést jelent ha minden körülményt figyelembe veszünk.)

Mi szerepe van mindennek egy alkalmazott esetében?

Azt gondolom, hogy egy normális értékrenddel bíró ember az élete minden területén fejlődésre törekszik. Nem lehet ez másként a munkában sem. Egyrészt nagyon sok esetben a munkahely illetve a munkafolyamatok fejlődése is megköveteli, hogy a dolgozó újabb ismereteket szerezzen, de ha valamiért mégsem ilyen ösztönző egy adott munkakör, akkor is érdemes arra törekedni, hogy több dologhoz és jobban értsünk. Nem biztos, hogy ennek a jelenben lesz haszna, de az biztos, hogy mindenképpen lesz.

Ha épp nincs konkrét dolog amit szükséges lenne megtanulni, tovább fejleszteni, akkor is érdemes mindig keresni valami reális célt. Kiemelt fontosságú a nyelvtudás, ezt azt gondolom alkalomtól, élethelyzettől függetlenül érdemes csinálni, akár van rá szükség jelenleg, akár nincs.

Mi a helyzet, ha olyan dolgot is kell tanulnom, aminek az ég világon semmi hasznát nem veszem?

Bármennyire is átgondolt egy-egy képzés, biztosan akad több-kevesebb olyan része, amelynek esetleg valódi gyakorlati haszna nincs, vagy adott pillanatban nem látszik. Mégis azt mondom, ettől még ezeket a részeket sem szabad elhanyagolni.

Nem minden elsajátított ismeret azért van, hogy abból azonnal, pénzben mérhető hasznunk legyen!

Talán megfelelő példa erre az iskolai oktatás. Sok diák nehezményezni szokta, hogy nem sok értelme van a matematikát olyan, szerinte magas szinten tanulni, mert annak az életben nem fogja hasznát venni. Egy más beállítottságú diák pedig az irodalommal, egy másik az informatikával, míg egy másik pedig a fizikával kapcsolatban érez így. Gyakorlatilag minden tantárgyat fel lehetne hozni példaként.

Még ha  ezekben a kijelentésekben van is valamennyi igazság azt nem szabad elfelejteni, hogy az iskolának nem az az egyetlen célja, hogy csak annyi tudást adjon át, amire feltétlen szüksége van a diáknak. Minden ismeret amit megszerzünk, hozzátesz ahhoz akik vagyunk. Segít rendszerben gondolkodni, átlátni, felismerni összefüggéseket a világ dolgairól, formálja látásmódunkat.

A saját tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy a cégek nagy részénél már a legtöbb vezető értékeli azt, hogyha egy kollégájuk hajlandóságot mutat a tanulásra, hogy jobban és eredményesebben tudja végezni munkáját, ezáltal a saját és a cég érdekeit is szolgálva. Fokozottan igaz ez a jelenlegi, munkaerő hiányos helyzetben, hiszen ahelyett, hogy minden pozícióra tömegével jelentkeznének az új dolgozók, a cégnek magának kell tovább képeznie az alkalmazottait, hogy minden feladatot el tudjanak látni megfelelően. Mindemellett egy tanulásra hajlandó, nyitott gondolkodású kolléga jobban képes az együttműködésre.

Válaszolva a címben szereplő kérdésre:

Azért érdemes, és KELL tanulni, hogy tartsuk a lépést a világgal, jobb emberek legyünk, eredményesebben dolgozzunk, mert ezáltal a saját életünket tehetjük jobbá.

Ne feledd: Te hátradőlhetsz, megállhatsz, de a világ nem fog! Halad tovább, és ha nem tartod a lépést, nehezen behozható lemaradásba fogsz kerülni.