Manapság egyre többször találkozom azzal a jelenséggel, hogy a dolgozók nagy része nem igazán agilis, sok esetben csak az elvárható minimumot teljesítik.

De vajon miért alakulhatott ez így, mi a probléma ezzel és hogy lehet rajta változtatni?

A miértre egész egyszerűen kaphatunk választ, amint kicsit megismerkedünk az emberi természet működésével. Természetesen - szerencsére- nem mindenkire igaz az alábbi megállapítás, de alapvetően az ember olyan lény aki gyakorlatilag amikor csak lehetőség van rá, a kisebb ellenállás irányába mozdul el. Tehát ha a munkára vetítjük ki ezt a dolgot, azt jelenti, ha nem állnak folyton a sarkában és kérik számon az elvégzett feladatokat, akkor sokan csak a szükséges minimumot teljesítik, mondván, ez is elég.

A probléma ezzel a munkáltató és a többi munkatárs oldaláról is jelentkezik. A munkáltatónak az lenne az érdeke, hogy a dolgozó a fizetett munkaidejében a lehető legtöbb eredményt, hasznot, elvégzett feladatot tudja felmutatni. Sok esetben persze már-már túl megerőltetőek a feladatok, de most maradjunk a normál felállásnál, feltételezzük, hogy reálisak az elvárások. Ebben az esetben tehát ha a dolgozó csak a minimumot teljesíti az azt jelenti, hogy a napjának egy bizonyos részét úgy tölti a munkahelyén, hogy bár fizetnek érte, eredményt mégsem produkál.

Ha a Te cégedről lenne szó, ugye Te sem örülnél egy ilyen alkalmazottnak?

Nézzük a munkatársak szemszögéből: ha te egy olyan alkalmazott vagy, aki lelkiismeretes, szorgalmas, próbálja az elvégzendő feladatokat a lehető legjobban és leghatékonyabban megoldani, akkor biztosan téged is zavar, ha a kollégád eközben csak tengeti az időt, sokszor akár ugyanazért (vagy akár még magasabb) fizetésért, mint Te.

Sok mindent lehet mondani erre a helyzetre, csak azt nem, hogy igazságos. Mindenképpen rontja a munkatársak egymáshoz való viszonyát, ellenségeskedést kelt, alapjában rombolja a morált.

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy idáig jusson egy helyzet, vezetői hibára vagy hibák sorozatára is szükség van, hisz ahol megfelelő részletességgel vannak számon kérve a teljesítendő feladatok, és azok igazságosan is vannak elosztva, ott ez a helyzet nem jöhet létre.

Azonban ha már eljutottunk idáig, hogy kialakult, először is fel kell ismerni a problémát, majd megoldást találni rá.

Ha ebben a helyzetben Te vagy a szenvedő fél, akkor bizony Neked kell kezdeményezned a megoldást, mert sok esetben a vezető nincs is tudatában annak, hogy miként zajlanak bizonyos folyamatok a cégében. Nem arról van szó, hogy el kell kezdeni áskálódni egymás ellen. Először is ha van olyan kollégád, aki gyengébben teljesít, de nem a képességei miatt, hanem mert nem megfelelő a hozzáállása, jelezd neki, hogy neked ezzel problémád van, nem igazságos a helyzet és szeretnéd ha változtatna rajta. Sok esetben, ha egy munkatárs jelzi a problémát és nem a főnöke, nagyobb hatást lehet elérni és máris megoldódik a probléma.

Azonban ha mégsem, akkor elkerülhetetlen a vezetőt tájékoztatni a helyzetről, mielőtt tovább mérgezi a légkört ez az igazságtalanság.

Ekkor sem egymás kijátszása, lejáratása kell legyen a cél. Érdemes úgy tálalni a problémát, hogy ne érezze direkt támadásnak az sem, aki miatt a helyzet kialakult.

Próbáljátok meg igazságosabban felosztani a feladatokat, illetve azok számonkérését is rendszeresítsétek. Így jobban is halad majd a munka, a légkör is barátságosabb lesz, csökken a belső feszültség ami amellett, hogy eredményesebbé teszi a munkátokat, a mindennapokat is megkönnyíti.

Körülbelül 12 éve egy nagyvállalatnál dolgoztam, ahol az adott részleg vezetője összehívta a pályakezdőket és az alábbiakat mondta:

"Srácok, ez a hely nem olyan mint az iskola. Az iskolában megteheted, hogy egy dolgozatra, vizsgára csak félig-meddig készülsz fel, mondván, hogy jó lesz egy kettes vagy hármas is. Itt azonban, a való életben más szabályok vannak, itt minden nap ötösre kell vizsgázni, 100%-osan teljesíteni."

Egész más volt akkoriban a helyzet, nem kellett két kézzel kapkodni a dolgozók után, sőt mivel pont akkor bontakozott ki a válság, épphogy a dolgozóknak kellett erőlködniük a munkahelyük megtartásán. Azonban gazdasági helyzettől függetlenül azt gondolom, hogy amit akkor mondott, ma is megállja a helyét. Ahhoz, hogy a munka világában megálld a helyed, sokkal szűkebb tartományban kell teljesítened, valahol a 90 és 100% között. Mindenkinek vannak nehezebb időszakai, rossz napjai és bárki hibázhat, azonban a lényeg, hogy mindig a tőlünk telhető maximumra törekedjünk.

Lesz ennek még jelentősége a későbbiekben, de ezt majd egy következő fejezetben tárgyaljuk.