Joggal merül fel az olvasóban a kérdés, hogy a 2019-ben uralkodó gazdasági és munkaerőpiaci helyzetben van-e létjogosultsága egy ilyen témájú blognak.

Nos, a jelenlegi környezetben valóban kényelmes helyzetben vannak a munkavállalók, ugyanis túlzás nélkül állíthatjuk, hogy aki szeretne dolgozni, az tud is. Vagy megfordítva a nézőpontot, tulajdonképpen csak az nem dolgozik, aki nem is szeretne.

Azonban nem volt ez mindig így. Segítek: nem is lesz ez mindig így!

Az egész világ körülöttünk örökös változáson megy át, és ez igaz a természetre, a minket körülvevő emberekre, és természetesen a blogunk fő témakörét jelentő gazdasági környezetre és a teljes munkaerő piacra is.

Komplett iparágak vannak megszűnőben, átalakulóban, mások pedig most kezdenek szárnyalni és akár exponenciális mértékben fejlődni. Jelenleg valóban abban a szerencsés helyzetben van a munkavállaló, hogy válogathat a -jó esetben- jobbnál jobb lehetőségek közül. Azonban a munkaerő hiányt nyilván nem nézik tétlenül a munkáltatók sem és mivel a működésüket többé-kevésbé zavartalanul szeretnék fenntartani, nyilvánvalóan megoldást keresnek a jelenlegi, kellemesnek nem mondható helyzetre.

Nade mi lehet a megoldás, mikor a gazdaság gyakorlatilag minden területén két számjegyű bővülést tapasztalunk, és az egyes cégek, dolgozók már a teljesítőképességük határát súrolva, olykor-olykor túllépve próbálnak eleget tenni feladataiknak?

Sok esetben az automatizálás a kulcsa a fenntartható működésnek, fejlődésnek. Ezt bizonyos szereplők nagyobb mértékben tudják alkalmazni (mint például gyártó cégek), mások pedig nyilvánvalóan kevésbé, azonban kicsit jobban a dolgok mélyére pillantva beláthatjuk, hogy az élet rengeteg területén lehetséges a folyamatokat részben vagy egészében automatizálni. Ehhez rengeteg befektetésre, innovációra van szükség, ám ha azt vesszük alapul, hogy az öregedő társadalmak révén a fejlett országokban a dolgozni tudó és akaró réteg egyre szűkebb keresztmetszetet jelent, elkerülhetetlen a fejlődés és fejlesztés ebben az irányban.

Nézzük mivel járhat mindez az alkalmazottak szemszögéből:

A jelenlegi áldatlan állapotokat leküzdve akár már belátható időn belül eljöhet az az állapot, hogy olyan mértékű átalakulások mennek végbe, amelyek eredményeképpen jóval kevesebb humán erőforrásra lesz szükség.

Természetesen ezen kívül a gazdasági helyzet folyamatos változása is hozhat magával olyan szituációt, hogy a jelenlegi állapot akár teljesen az ellenkezőjére forduljon.

Mivel járhat mindez? Elsődlegesen azzal, hogy a munkahelyek újra felértékelődnek, mert a fejlesztéseknek, vagy akár a kisebb-nagyobb gazdasági recessziónak köszönhetően ismét kevesebb munkaerőre lesz szükség.

Ekkor már nem lesz annyira magától értetődő, hogy mindenkinek lesz munkája, a vállalatok ismét jobb pozícióba kerülnek és több lehetőségük lesz szelektálni.

Ez egy újabb versenyhelyzetet teremt az alkalmazottak, vagy leendő alkalmazottak közt, és ekkor nyer értelmet az, hogy ki az aki időt és energiát szánt önmaga fejlesztésére, tanulásra, mindarra, amitől egy munkáltató szemében felértékelődhet egy másik alkalmazottal szemben.

Tehát akármennyire is kedvező a jelenlegi helyzet, nem szabad elfelejteni, hogy folyamatos változások mennek végbe és tartozunk saját magunknak azzal, hogy képezzük, fejlesszük magunkat, hogy ha úgy fordul a kocka, előnyt kovácsolhassunk képességeinkből.